Karácsonyi ének, nyár idusán

  • 2017. 07. 19.
  • Varjú Lajos

Hajnalban felébredt a nő. Kicsit dühös volt, hogy megint nem aludta meg a maga hét óráját, de biztos volt benne, hogy nem tud visszaaludni. Miközben rendezte a gondolatait, érezte, hogy valaki kézen fogja és viszi valahova. Nem erőszakosan, mégis azt érezte, hogy mennie kell. Egy kicsit hasonló volt, mint Charles Dickenstől a Karácsonyi ének története, csak ez most vele játszódott.

Más szemével

  • 2017. 07. 17.
  • Fodorné Abloncz...

Valaki kérdezte tőlem, hogy beírhat-e engem, mint lelkipásztort, aki ajánlja őt az ELIÉZER oldalára. Eliézer? Csodálkoztam a dolgon. Milyen oldal lehet ezzel a névvel? Miért kell oda lelkészi ajánlás? Eszembe sem jutott a TÁRSKERESÉS. Csak, amikor megnéztem – jöttem rá, hogy milyen találó ez a név. Hiszen Eliézer szerény – ám annál meghatározóbb - szerepét csak a Bibliát olvasó emberek ismerik. Erre a névre nem fog rákattintani illetéktelen ember, csak aki ismeri ezt a régi-régi történetet. Mert Eliézer „társkereső”, csakhogy VALAKI MÁSNAK.

Szerelő műhely, garázs

  • 2017. 07. 13.
  • Varjú Lajos

A család férfias funkciói. A férfiak megszerelnek, lemossák az autót, megfőzik a marhapörköltöt (a borsófőzeléket ritkábban) felteszik a képet a falra, és a nehéz bőröndöt felviszik az emeleti szobába. Védelmeznek, erősek, határozottak, kitartanak, és a vérüket adják a családjukért, önzetlenül. Hátukon viszik az egész családot. 

Dolgozószoba, alkotó-, olvasó sarok

  • 2017. 07. 03.
  • Varjú Lajos

A család egy biztonságos élettér, ami segíti kibontakoztatni azt, akik vagyunk. Olyan közösség, ahol mindenkinek joga van ahhoz, hogy az legyen, amit benne Isten megformált. Sőt, ez nem csak megengedő, hanem segítő funkció is. A jól működő családban mindenki örül a másik sikerének. Annak, ha felveszik az egyetemre, ha sikeres a munkájában, meg tud tervezni egy ruhát, vagy éppen meg tud írni egy cikket. És ezért az átélhető örömért tenni is hajlandó mindenki. Leginkább azt, hogy békén hagyják a másikat. Szó szerint.

A konyha

  • 2017. 06. 20.
  • Varjú Lajos

Belépve a lakásba a legnagyobb intenzitású érzékszervi hatás számomra a konyhából kiáramló, semmi mással nem felcserélhető illat, a finom étel illata. Ilyenkor rám tör az érzés, hogy szeretve vagyok, hiszen ezt az ételt nekem (is) készítette a feleségem. Az érzés, hogy gondoskodnak rólam, az egyik legfontosabb dolog, amire szükségünk van. Ez azt jelenti, hogy van valaki, akinek fontos a létem, aki rám gondol, amikor keveri a rántást, de már akkor is, amikor tervezi, hogy mit is főzzön, hogy örömet okozzon nekem.

A marionett-mester

  • 2017. 06. 05.
  • Varjú Lajos

Amikor felnőtté válunk, és kilépünk szüleink árnyékából, óriási kihívások előtt állunk. Tele vagyunk életerővel, frissen szerzett végzettséggel, esetleg diplomával, tervekkel, „majd mi megmutatjuk, hogy lehet ezt másképp csinálni” küldetéssel. És ez nagyon jó, mert ebből az energiából nagy dolgok születhetnek. Viszont falakba is ütközünk, mert kevés a pénzünk, esetleg nincs hol laknunk, kevés a tapasztalatunk, egyszóval még segítségre van szükségünk.  

Egy kis kitérő

  • 2017. 05. 29.
  • Varjú Lajos

Ígérem jövő héten folytatom a családmodellekről szóló gondolataim leírását, de most erről beszélnem kell. Mert szeretném, ha megerősödne benned, hogy amit a bibliai családmodellről tudunk, az teljesen összhangban van a becsületes tudománnyal. A tudomány pedig akkor becsületes, ha tényekre épít.

Gyermek-bálvány családok

  • 2017. 05. 22.
  • Varjú Lajos

Bemutatok neked egy kisfiút, nevezzük őt most Bálintnak. Bálint négy éves, a család szemefénye, egyedüli gyerkőc. Mostanra, mint a kortársai többsége óvodába jár, mindent mond, gyorsan fut, szépen fejlődik, teljesen egészséges. Szülei nagyon szeretik, a nagyszülők is szeretetteljesen jelen vannak az életében. Látszólag minden a legnagyobb rendben van. Látszólag.

Oldalak