A nagy "Ő" miért nem létezik?

  • 2014. 10. 12.
  • Nagy Gusztáv

Biztosan te is hallottál már ilyeneket, hogy „még nem találtam meg az igazit” vagy „kiderült, hogy nem illünk össze” esetleg „ahogy Ádámnak Éva, neked is Isten egy személyt teremtett”. Timothy Keller egy ma már 5000 fős manhattani gyülekezet alapítója és pásztora, az alábbi cikkében cáfolja a fenti nézetek helyességét. A személyével kapcsolatosan külön érdekesség, hogy főleg a nagyvárosi lét és a keresztény hit kapcsolatáról írt könyveket, melyek több mint egymillió példányban keltek el és 15 nyelvre lettek lefordítva.

Hogyan értelmezi félre a kultúránk azt, hogy két személy összeillik?

Generációkkal ezelőtt, az ideális társ megtalálásáról messze kevesebb szó esett, ahogy arról is, hogy ki mennyire illik a másikhoz. Ma olyasvalakit keresünk, aki úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk, ezzel párhuzamosan pedig kielégíti a vágyainkat is. Mindez pedig olyan elvárásokat hoz létre, aminek egy személy sem tud megfelelni és egyaránt csalódást okoz annak, aki ilyet keres és annak is, aki azt várja, hogy megtalálják.
[…]

Más szóval, a kultúránkban vannak emberek, akik túl sokat akarnak a házastársukon kívül. Nem úgy látják a házasságot mint két törékeny ember összeköltözését azért, hogy létrehozzák a stabilitás és biztonság, a szerelem és vigasztalás egy helyét, „egy mennyországot a rideg világban”, amint azt Christopher Lasch leírja. Inkább valaki olyat keresnek, akik elfogadják őket úgy ahogy vannak, kipótolják a hiányosságaikat és kielégítik a szexuális és érzelmi vágyaikat. Az ilyen elvárások legjobban egy olyan nőre illenek rá, aki „költő és asztronauta komoly modell-karrierrel a háta mögött” és természtesen ugyanezek az elvárások jelennek meg a férfiak felé is.

Az ilyen házasság nem önmegtagadásra, hanem önmegvalósításra épül, ami egy igénytelen vagy éppen semmilyen támogatást nem váró partnert akar magának. Az ilyen házastárstól azt várnád el, hogy találkozzon az igényeiddel, ugyanakkor tőled szinte semmit sem várjon el. Manapság az emberek a leendő párjuktól egyszerűen túl sokat várnak el.

A nagy "Ő" miért nem létezik?

A Biblia elmagyarázza, hogy a tökéletesen hozzád illő kutatása miért annyira reménytelen vállalkozás. Pásztorként párok ezreihez szólok, van hogy azokhoz, akik a még a párjukat keresek, vagy azokhoz, akik a házasságukat próbálják fenntartani vagy éppen csak megmenteni. Újra és újra hallottam őket, amint ilyeneket mondanak: „Miért hiszel ebben? Mondhatja-e valaki, aki profi futballista akar lenni, fölösleges annyit gyakorolnom? Vagy mondhatja-e valaki, aki Nobel-díjas író akar lenni, hogy nem kell foglalkozni a karakterekkel vagy az elbeszélés módjával?” Remélem megértitek, ha az én válaszom a következő: „A házasság nem foci vagy irodalom. Hanem szerelem. A szerelemnek pedig természetes módon kell jönnie, ha két ember összeillik, ha ők igazán társak.”

A keresztény válasz az az, hogy nincs két olyan ember, aki összeillik. A Duke egyetem etika professzora, Stanley Hauerwas híres mondása a témában így szól:

„A házasság egyik legnagyobb ellensége az az önmegvalósító etika amely azt feltételezi, hogy a házasság és a család nem más, mint az egyéni vágyak beteljesítésének az intézménye, amely szükségképpen azért jött létre, hogy bennünket „teljessé” és boldoggá tegyen. A fenti megállapítás szerint akkor találtuk meg a megfelelő házastársat a magunknak, ha úgy látjuk, hogy elég közel áll az a bizonyos személy az általunk ideálisnak gondolthoz. Ez a morális önteltség túlnéz a házasság egy alapvető aspektusán. Mégpedig azon, hogy mi mindig a rossz személyt választjuk.”

Azt a személyt, akit feleségül veszünk, vagy akihez férjhez megyünk sohasem ismerjük, csak azt gondoljuk, hogy ismerjük. De még akkor is, ha elsőre a megfelelő (tökéletes) személlyel kötnénk házasságot, csak egy rövid időt adj és a társad megváltozik. Önmagában a házasság megkötése (mivel ez egy roppant nagy esemény) egyet jelent azzal, hogy az esemény után már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik előtte voltunk. A házasság elsődleges kihívása pedig az, hogy megtanulj szeretni és gondoskodni egy idegenről, akit egyszercsak az év minden napján melletted ébred fel.

Hauerwas megadja számunkra az elsődleges okot, mely szerint két ember miért nem illik össze egy házasságban, nevezetesen, hogy a házasság alaposan megváltoztat bennünket. De van egy másik ok is. Bármely két ember, aki egy életre elkötelezi magát egymásnak, a bűn miatt lelki értelemben meg van törve, amely más dolgokkal együtt én központúvá teszik – az életét saját magának és nem másoknak élve.

Ahogy Denis de Rougemont mondja, „Miért kell a neurotikus, önző és éretlen embereknek hirtelen angyalokká válniuk, amikor szerelembe esnek?” Ezért van az, hogy egy jó házasságot sokkal fájdalmasabb és nehezebb kihívás elérni, mint a sport vagy a művészetek terén kimagasló eredményt felmutatni.

Zöldfülűként, csupán természetes tehetséggel nem futballozhatsz úgy mint egy profi, vagy nagyszerű könyveket sem írhatsz kitartó fegyelem és óriási befektetett munka nélkül. Akkor miért lenne könnyű szerelemben és jól élni egy másik emberi létezővel, miközben látod azt, ami mélységesen rossz az emberi természetünkben? Ezzel szemben, számos ember aki mesterévé vált az atlétikának vagy a művészetnek szánalmasan teljesített a házasságában. De a bibliai tanítás a bűnről elmagyarázza, hogy a házasság miért annyira fájdalmas és keserves – sokkal inkább mint bármi más jó és fontos dolog ebben a bukott világban.

Nincsenek rossz választások

Az oka annak, hogy a házasság ennyire fájdalmas de mégis csodálatos az az, hogy a házasság nem más mint az evangélium visszatükröződése, amely egyszerre gyötrő és csodálatos. Az evangélium szerint – mi önmagunkban bűnösebbek és törékenyebbek vagyunk, mint ahogy azt valaha el mernénk hinni, ugyanakkor Jézus Krisztusban sokkal jobban vagyunk szeretve és elfogadva amint azt valaha remélhetnénk. Egyedül a kapcsolatnak ez a fajtája az, ami igazán megváltoztathat bennünket. Igazság nélkül szeretni nem jelent mást, mint szentimentálisnak lenni, amely ugyan támogat és megerősít bennünket, de ugyanakkor elfedi a hibáinkat is, anélkül, hogy kiderülnének.

Az igazság szeretet nélkül kegyetlen, mivel ismeretet ad de leginkább olyan módon, amit mi nemigazán tudunk meghallani. Isten megmentő szeretete mégis megmutatkozik Krisztusban, mégpedig abban, hogy radikálisan, feltétel nélkül elkötelezett irántunk. Az irgalmas elkötelezettség megerősít bennünket, hogy lássuk az igazságot magunkról és megbánjuk a hibáinkat. Az elítélés és a megbánás indít el bennünket, hogy belekapaszkodjunk és megnyugodjunk Isten könyörületességében és kegyelmében.

A házasság nehéz időszakai afelé vezetnek bennünket, hogy többet megtapasztaljunk Isten megváltoztatni képes szeretetéből. De a jó házasság a színtere lesz annak is, ahol többet megtapasztalunk ebből az átváltoztató szeretetből, emberi szinten is.

Címke: