Csiribí-csiribá

  • 2016. 05. 16.
  • Varjú Lajos

Jelen cikkünk az Értékelem azt, aki vagyok című sorozatunk 3. része.

„Eltelt pár nap. Egyfolytában törtem a fejem azon, hogyan tudnék én megváltozni és pozitívan gondolkodni magamról. Kellene egy varázspálca. Csiribí-csiribá, mától kezdve elhatározom, hogy szeretem magam! Hurrá. Ésszel eldöntöttem, most aztán jön az önértékelési Kánaán. Vagy mégsem?”

Nem így működik, sajnos. Ha így működne, akkor nem lenne annyi szorongó ember.

„Na jó. Akkor imádkozom. Isten meghallgatja az imákat. Ha erősen hiszek, nem lehetnek lelki problémáim, csak imádkozni kell. Vagy mégsem?”

Nehéz kérdés. Egyrészt az imádság a legfontosabb, mert Isten szeretete és elfogadó kegyelme a legfőbb erőforrásunk. Másrészt viszont mi lehet Isten célja? Szerintem az, hogy megértsük mindazt, akik vagyunk, megértsük az önmagunkhoz való negatív hozzáállás tényezőit, és azok megváltoztatásával megtaláljuk azt, amit Isten bennünk teremtett. Talán ezért nem működik rögtön minden esetben az „imádkozunk és megoldódik a probléma” modell. Isten el akar juttatni minket valahonnan valahová.

Tehát mit tehetsz? A legfontosabb, hogy fogadd el: attól, hogy vannak lelki problémáid, még nem vagy szerencsétlen, bukott keresztény. Feltehetsz magadnak jó kérdéseket, és megkeresheted a válaszaidat. Ez a kulcs. Kereshetsz valakit, akivel megbeszélheted a gondjaidat, de jegyezd meg, hogy nem olyan ember tud neked segíteni, aki jó kijelentő mondatokat mond, hanem aki segít megtalálni a jó kérdéseidet. Válaszolni úgyis neked kell, hiszen te vagy a saját életed szakértője. Érdemes felfedezni magad, hiszen hasznos tudnod, ha valakit beengedsz az életedbe, hová is invitálod.

Így kerek lehet a történet.

Varjú Lajos mentálhigiénés szakember