Jelen cikkünk a Határaink című sorozatunk 1. része.

A házassággal kapcsolatban van egy ige, amelyet talán mindenki ismer: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” A mózesi igét megerősíti később Jézus, illetve Pál apostol is. Azt gondolom tehát, hogy komoly figyelmet érdemes rá szánni.

A házasság szándéka egy komoly döntéssel alapozódik meg, leválással a szülőkről. De miről van szó? Mit jelent a leválás és mi a jelentősége?

A leválás az autonóm személyiség kialakulásának nagyon fontos feltétele és jele is. Azt jelenti, hogy te nem az anyukád, apukád, nagymamád, stb. vagy, hanem önálló, döntéseiért felelősséget vállaló, önmagadról gondoskodni tudó ember. A szülői életút egyik legnagyobb feladata, hogy segítse azt a folyamatot, amely során a gyermek lépésről lépésre megtanul dönteni, saját véleményt formálni, felelősséget vállalni. Ez a kihívás a szülés pillanatától 20-22 éves korig tart. Aztán a szülők már csak drukkerek, kérés esetén tanácsadók és persze szponzorok, ha az élethelyzet megkívánja. De ennyi. Ennek a szülői oldala nem egyszerű. Úgy gondoskodni például egyetemista gyermekről, hogy közben nem szól bele az életébe, hagyja, hogy saját útját megtalálja, ez igen magas kihívás! A szülői önzetlen szeretet talán legfontosabb megnyilvánulása.

A házasság az ige mérlegén: két autonóm ember autonóm döntése. Két emberé, akik már nem állnak szülői gyámság alatt, hanem felelősséget vállalni képes, önálló emberek. Fontos látnod a saját helyzetedet, mert veszélyes motiváció a házasság esetén a menekülés: egyik gyámság alól a másikba. Ha úgy látod, nem történt meg teljesen leválás a szüleidről, akkor azt javaslom, dolgozz rajta. Mert a leendő társad nem a szüleidhez akarja hozzákötni az életét, hanem hozzád.

Nehéz? Nem baj, Istennel minden lehetséges!

Varjú Lajos mentálhigiénés szakember