Jelen cikkünk az Értékelem azt, aki vagyok című sorozatunk 4., befejező része.

Szeretem a kérdéseket. Néha kellemetlenek, néha fárasztóak, de ha őszintén teszik fel, és őszintén várják a választ, akkor azt gondolom, hogy nincsenek rossz kérdések. Illetve egy van, amit nem tesznek fel. 

Szóval van-e tökéletes önismeret? A Biblia néhány verse alapján azt gondolom, hogy aligha. „Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben néznénk. De amikor a teljesség eljön, mindent szemtől-szembe fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogy Isten engem ismer” - írja Pál apostol a Szellem által. (Direkt nem írok igehelyeket, dolgozz te is kicsit az ügyön!) A tudományos megközelítés is hasonló. Mindaz, akik vagyunk, fokozatosan kerül napvilágra számunkra is, leginkább átélt élethelyzetekre adott válaszaink, érzelmeink, gondolataink révén. Hirtelen jött veszteség vagy nyereség, szakmai sikerek, munkanélküliség, feltétel nélküli szeretet és teljes bizalom átélése valaki részéről, válás, súlyos betegség mind-mind kiragadott példa arra, ami előhívhatja az álarc mögül az Ént. Az viszont lehetetlen, hogy minden élethelyzeten átmenjél, ezért mindig maradnak rejtett zugaid, ahová te sem látsz be. Csak az Isten.

Éppen ezért az önmagad megismerése egy folyamat, aminek e földi léted során soha sincs vége. Előrehaladni azonban érdemes, hiszen életed talán legnagyobb kalandja megismerni mindazt, amit Isten benned teremtett. Ugyanakkor az önelfogadás részedről nem lehet másmilyen, csak feltétel nélküli, hiszen olyat kell elfogadnod, amit teljesen nem tudsz megismerni. Isten szeretetből teremtett téged, és úgy fogad el, ahogy vagy. Az Ő kegyelmes elfogadása a te önértékelésed alapja lehet, ha úgy döntesz.

Bízzál Istenben, mert amit Ő hozott létre, az biztosan jó!

Varjú Lajos mentálhigiénés szakember