Jelen cikkünk az Isten útja élet és békesség című sorozatunk 1. része.

Tessza és Csaba öt éve házasok, két gyönyörű gyermeket nevelnek, sikeresek, de legfőbbképpen szeretettel szolgálják Istent. Az ő történetük sokunk számára bátorító, példát adó. A következő három részes sorozatban megismerhetjük őket.

2006. december 18. Nem keresztény társkereső felület.

Idézet az akkor váltott üzenetekből:

„Szia! Szeretnél képet rólam? Nekem kezd izgalmassá válni a helyzet. Voltam már sokféle helyzetben, de ilyenben még nem volt részem. Tudsz valakinek a létezéséről, de nem láttad még a tekintetét a mosolyát, nem fogtad még meg a kezét, de minden nap megtudsz valamit róla. A gondolatodban már talán összeállt a kép milyen is lehet ő. Te hiszel benne, hogy így megtalálhatja az ember azt, akire annyira vágyik, egy igaz és örökké tartó szerelmet, egy igazi társat, aki mellett megnyugodhat a lelke? !!!!” Tessza

„Szia! Te miben hiszel? Talán abban, hogy egy buliban, a munkahelyen vagy az iskolában találod meg az igazit? Ez szerintem pusztán egy dimenzionálás kérdés. Úgy gondolom, hogy nem az számít, hogy hol és miként találkozol valakivel, csak az, hogy mindketten ott voltatok és akartátok a találkozást. Valahol találkozni kell!!! Remélem, hogy kiderül idővel, hogy mit is találtunk! Bízom benne, hogy mihamarabb, de nem akarom siettetni a dolgot. Én hiszek benne!!!!” Csaba

A fenti sorok a megismerkedés napjaiban váltott üzenetek egyike. Ezekből a sorokból gyorsan ki is derül, hogy kettőnk közül én voltam a szkeptikus, nem hittem benne, hogy így is társat találhatunk. De mégis valahol mélyen a szívemben tudtam, hogy ez csak emberi gondolkodás. Istennek minden lehetséges! Az első személyes találkozásig öt nap telt el. Ebben az időszakban naponta több órát töltöttünk online beszélgetéssel. Így mire a közös randevúra került sor, már nagyon sok információt tudtunk egymásról, és persze néhány fontos tervet megosztottunk egymással, pl. hogy három gyermeket szeretnénk. A találkozóra kissé félve mentem el, hiszen nem tudtam mi fog velem történni, ezért a lehető legrövidebb időt szántam erre. Ez most már kissé komikus, de akkor ez nagyon életbevágó kérdés volt. Egy órát töltöttünk együtt, amit aztán minden további találkozáskor kicsit nyújtottunk. Annyira, hogy ebben az évben ünnepeljünk a 10. évfordulónkat. 2011. április 30.-án házasodtunk össze, ekkor mondtuk ki az esküt, ami egy életre szól. Ma már én is úgy látom, mint Csaba anno, hogy pusztán egy dimenzionális kérdés, hogy hol találja meg az ember a társát.

Ne legyünk Istennek akadályai, ha ezen az úton akarja megismertetni velünk életünk párját. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy „engem ezen az úton akar vezetni Isten”? Azt írja az ige, hogy Isten útja élet és békesség. Ez legyen a mécses, az ösvényed világossága!

Szlanka Tessza