Jelen cikkünk a Nehézségek a párkapcsolatban című sorozatunk 2. része.

„Egy frászt! Dehogy jó! Itt a vége! Eddig elolvastam, de ezt a hülyeséget nem dugod le a torkomon.”- gondolhatod. Igazad lehet, hiszen ki örül egy betegségnek, egy összeveszésnek, egy meg nem értett állapotnak. Azt gondolom senki, de az életünk nemcsak a könnyen megszerezhető örömökről szól, hanem a fejlődésről, a kibontakozásról, az önmagunk megtalálásáról, és az így társuló harcos, mély örömökről. Ezek pedig bizony együtt járhatnak nehéz helyzetekkel, krízisekkel. Egy krízis alkalmat ad arra, hogy ha már felborult az addigi, megszokott életünk, újra gomboljuk a kabátot, egy kicsit másként, egy kicsit jobban.

Te is voltál kamasz. Te is átéltél lázadást, tagadást, eltávolodást otthontól. Kerested az utad, aztán megfogalmaztad azt, hogy ki vagy te, hol húzódnak a határaid. Ez az időszak se neked, se a szüleidnek nem lehetett könnyű. De túléltétek, és valami új érték rajzolódott ki. Mindenki lenyugodott, és elkezdődött az önálló életed. Ez egy hosszú krízis volt, ami talán az életed legszebb, de valószínű, hogy legizgalmasabb időszaka. De gondold csak el, hogy mi lett volna, ha ezt a krízist kihagyod?

Minden krízis felkínálja neked: ha megoldod és tanulsz belőle, akkor magasabb szinten tudod élni az életedet. Ha a pároddal közösen megoldotok egy problémát, legközelebb már gyakorlottak lesztek hasonló helyzetben.

Minden jó megoldás előrevisz: fejlettebb megküzdési technikákat tanulhatsz meg, veszteségek kezelésében léphetsz előre, a személyiséged differenciálódhat, az önbizalmad növekedhet.

De létezik rossz megoldás is: szőnyeg alá söprés, a nehézségek letagadása, a konfliktusok elkerülése. Az eredmény: alkalmazkodási zavar, szorongásos tünetek, inkompetencia érzése, helytelen önértékelés lehet.

Isten téged autonóm, önálló embernek teremtett, rengeteg kincset helyezve beléd. Ne nyugodj, míg meg nem leled mindet!

„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” Zsolt 139,14-17