A párkapcsolat érzékszervei: A fül

  • 2016. 09. 12.
  • Varjú Lajos

Jelen cikkünk A párkapcsolat érzékszervei című sorozatunk 2. része.

Dicséret és meghallgatás

Szelektív érzékszervünk a fül. Sok inger ér minket, főleg nagy társaságban, meg kell tanulnunk megkülönböztetni a számunkra lényeges és lényegtelen információkat. A házasságban is használjuk a szelektív hallást. Például a „drágám kérsz nutellás palacsintát?” kérdést a fülem azon nyomban közvetíti az agynak, a válaszreakcióm ideje nem éri el az 1 másodpercet. Ugyanakkor a „drágám ráérnél kipakolni a mosogatógépet?” kérdés bizony csak vánszorog, vánszorog, sőt bevallom, néha elakad valahol az univerzumban.

A házasságban a lényeges információk közös felfedezése rendkívül fontos. Páronként ez különböző lehet, de vannak általános, megfontolandó szempontok. Talán a dicséret a leglényegesebb információ. Ha a kedvesed felébred, és a második mondatod a „jó reggelt” kifejezése után, hogy milyen gyönyörű, milyen jó mellette felébredni, az egész napját bearanyozhatja. Biztos lehetsz benne, hogy ezt meghallja. Ha megdicséred a főztjét, a ruháját, a munkáját, a mosolyát, azzal azt üzened, hogy nagyon fontos vagy nekem, elégedett vagyok veled, jól érzem magam melletted. Ez pedig biztonságot ad neki , és kiegyensúlyozottá teszi. Mindez zene füleinek.

Legalább ilyen fontos információ az, hogy érdekel minden, ami vele történik. A meghallgatás művészetének elsajátítása és gyakorlása kulcs lehet a boldog kapcsolathoz. Ha a párod azt tapasztalja nap végén, hogy elmondhatja azt, ami a szívét nyomja, ha érdeklődést, segítő szándékot kap, megelégedettséget fog kifejezni. Ez azonban csak akkor működik, ha kölcsönösen igaz, és ha bármelyik fél félelem nélkül azt is mondhatja, hogy „bocsáss meg, türelmet kérek, egy óra múlva térjünk vissza a beszélgetéshez”. Ne feledjétek, egy nőnek mások az igényei a beszélgetést illetően, mint egy férfinek. Fontos, hogy miközben kifejezzük saját igényeinket, figyelembe vegyük a párunk sajátosságait is. Én megtanultam, hogy a feleségemnek adjak legalább egy órát naponta, hogy elmondja a történéseit, ő pedig megtanulta, hogy ha hazaérek használhatatlan vagyok a kommunikációra, de az alkalmas időt meg lehet találni.