Jelen cikkünk a Beszélhetünk az intimitásról? című sorozatunk 1. része. 

Forrósodik a helyzet. Egyelőre azonban nem esszük olyan forrón a kását. Az intimitás szó mögött nagyon sok jelentéstartalom feszül, és igen, ott van mögötte a **** is, de nem azzal kezdődik, és úgy gondolom, hogy nem is az a csúcspontja. Szóval arról is lesz szó, de később, a maga idején.

Az intim kapcsolat olyan szívbéli kapcsolat, ahol nyugodtan „meztelenek” lehetünk, nem kell félnünk, ahol nem kell magunkat megjátszani, ahol önmagunk lehetünk, önmagunkat felvállalhatjuk, ahol megmutathatjuk árnyoldalunkat is, ahol teljes biztonságban vagyunk érzelmileg, és így teljes mértékben ráhangolódhatunk a párunk szükségleteire is. Intimitás tehát minden, ami ezt a kapcsolatot erősíti, segíti: bizalmasság, meghittség, bensőséges közösség, szeretetteli közelség, elmélyült ölelés, és mindenfajta egységélmény is.

Az ige így fejezi ki: „…és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté" (Mt 19,5). Máshol pedig: „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5, 15-19). És akkor még egy: "Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, és engedelmeskedjetek egymásnak a Krisztus félelmében.” (Efézus 5,20)

Azt gondolom, hogy Isten világosan beszél arról, hogy mi az intimitás. Kölcsönösség, odaszánás, megértés, áldozat, szeretet kifejezés, szellemi, lelki és testi egység és ****. Olyan dolog, ami nem terem magától, azt meg kell érteni, meg kell tanulni, azt akarni kell.

Nagy kihívás mindezt felfedezni, de teszünk rá egy próbát.