Az én szerepe a szexualitásban
Jelen cikkünk a Beszélhetünk az intimitásról? című sorozatunk 5. része.
Az a példabeszéd megvan, hogy: „Mi kell a strandtestedhez? Két dolog kell. 1. Legyen tested. 2. Menj ki a strandra”. Hogy is van ez?
Az „én”-hez való viszonyulásunk az alapja mind az Istennel való kapcsolatunknak, mind a másikhoz való viszonyulásunknak. Ha a magunkról tudunk pozitívan gondolkodni, akkor egészséges istenképünk alakulhat ki, illetve egészségesen tudunk működni az emberi kapcsolatainkban is. Tovább lépve, az egészséges **** alapja is a pozitív énkép, a pozitív viszonyulás a saját testünkhöz. Ha nem fogadjuk el azt, akik vagyunk, hajlamosak vagyunk kivetíteni a társunkra: „nem fogad el, nem tetszem neki!!!” Begörcsölünk, nem tudunk feloldódni, ami előre vetíti a kudarcot a testi együttlétbe. A kudarcok pedig kudarcot termelnek, és oda juthatunk, hogy a **** egy kötelező feladattá silányul, vagy már azzá se.
Zsákutca: elfogadom a testem, ha 10 kilót fogyok, ha kigyúrom magam, ha nagyobbak lesznek a melleim. Félre ne érts, fontos, hogy megszabadulj a fölösleges kilóidtól, de ha rágörcsölsz a változásra, az feszülté tesz téged, viszont az állandó feszültség hatására csökken a teljesítőképességed. Jó, ha küzdesz az egészségedért, a jobb külsőért, de ez nem lehet az én elfogadásának feltétele. Erről már sokat írtam. Alapvetően észben megnyerhető csata ez is: eldöntöd az én elfogadást, belátod, hogy erre van szükséged. Minél több pozitív dolgot keress magadban, illetve hidd el a pozitív visszajelzéseket. Ha ezt megteszed, az érzelmeid előbb- utóbb felzárkóznak. És ami ennél is fontosabb, elhiszed Isten Igéjét: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” (139. Zsoltár). Érted? Csodálatosak alkotásai. Ugye te is az vagy?
Ha elhiszed, hogy tetszhetsz a párodnak, hogy örömöt okoz neki, hogy téged érinthet, akkor felszabadulhatsz az intimitásban, mindkettőtöknek nagy-nagy örömére, gyönyörűségére!