Jelen cikkünk Az eskü című sorozatunk 2. része.

Olvasd el az előző cikket, és láthatod mi jön most (és még pár hétig). Nézzük mit is vállalsz azzal, hogy esküt teszel arról, hogy „Szeretem”.

Egy kapcsolat legelején nem is merül fel a kérdés, az érzelmek magukért beszélnek. A lángolás nagyon könnyen létrejön, és nagyon könnyen fenntartható. Ezt én úgy hívom, hogy könnyű szeretet (könnyű szerelem). Ez nagyon kedves időszaka az életünknek, illetve a párkapcsolatunknak. Szeretnénk, hogy ez mindhalálig így maradjon, de ez illúzió. Mert ugye a „szerelemnek múlnia kell” (Zorán). Látszólag igen, de szeretném, ha elfogadnád, hogy ez nem teljesen igaz. Úgy mondanám, hogy a könnyű szerelemnek valóban el kell múlnia. De van szeretet (szerelem) ezen túl is. Csak az „nehéz”, azért meg kell küzdeni.

A nehéz szeretnél, ellentétben a könnyű szeretettel, az érzelmi lángolás nem alap, hanem gyümölcs, eredmény. Mert az érzelmi lángolás csak egyik oldala a szeretetnek, de van még kettő. Ez a kettő nem érzelem, hanem tudatos döntés, tudatos viszonyulás, tudatos cselekvés. Ez a kettő pedig az elkötelezettség és a meghittség.

Az elkötelezettség azt jelenti, hogy a társamnak nem kell félnie. A félelem ugyanis kizárja a szeretetet. Ahogy Isten Igéje mondja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” Nem kell félnie, hogy elveszíthet téged. Sem betegség, sem sikertelenség, sem nincstelenség, sem megváltozott külső nem választhat el tőled. Ez a biztonságtudat alapozza meg, hogy az érzelem is helyén tudjon lenni. Mert a szeretet csak részben érzelem, nagyobb részben döntés. Eldöntöd, hogy megküzdök érte, bármi legyen is az akadály.

És mi van a meghittséggel? Nos, lesz miért elolvasnod a következő írást is.