Jelen cikkünk Az eskü című sorozatunk 5. része. 

Egyszer egy fiatal lány kért tőlem segítséget. Elmondta, hogy rendkívül feszült, bizonytalan és szorong. A beszélgetések során arra törekedtem, hogy meg tudja fejteni a szorongásának okát, forrását. A lelki nehézségeink megoldásának kulcsa ugyanis az, ha felfedezzük, hogy mitől is félünk. Mert akkor tudunk lépni, változtatni. Végül kiderült számára, hogy azért szorong, mert bizonytalan abban, hogy a társa hű tud-e hozzá maradni. Nem tud megbízni benne, de eddig ezt az érzést elnyomta magában. A Szentírás azt mondja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” Ha tehát félünk a társunktól, viselkedésétől, akkor a házasságunk nagyon vékony jég. Akkor a közös út zsákutcában ér véget. Pedig Isten nem zsákutcába akar minket vezetni.

A hűség felelősségteljes kitartást és ragaszkodást jelent, az adott szó, eskü állhatatos és becsületes betartását. A hűség minden esetben döntés kérdése. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ki vagyunk szolgáltatva az érzéseinknek, a szívünknek. Ez egész egyszerűen nem igaz. Ezzel szemben egy érett felnőtt ember hatást tud gyakorolni az érzelmeire. Jézus ezt így mondja: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Ha kincsnek tartod a társadat, ha úgy gondolsz rá, mint egyetlenre, akit Istentől kaptál, ha ápolod a kapcsolatot, ami hozzá fűz, akkor a szíved is ott lesz, és nem máshol. Kifogásokat persze kitalálhatsz, de akkor komolytalan az elkötelezettséged is.

A hűség sokkal több, mint a megcsalás hiánya. A hűség önmagam és a társam tisztelete: arra való törekvés, hogy segítsem őt, hogy minél jobban ki tudja magát bontakoztatni, és ragaszkodom hozzá, hogy ő is tegye ezt velem.