Jelen cikkünk A hármas fonál nem szakad el egyhamar című sorozatunk 6. része.

Egy kép. Egy ige.

Olvasd el ezt az igét: „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.”

Nézd meg ezt a képet: 

Szinte lehetetlen, hogy így is lehet. Egy életen át. Pedig Isten ezt ígéri neked. Mindenkor és mindig. Ez mese, nem? Igen, ez mese. Mert a szerelemnek múlnia kell. Múlik is. Hát akkor?

Isten azt mondja, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Vagy lefordítom, mit mond az Atya: „Hidd el nekem, hogy a házasságban olyan otthont építek neked, ahol biztonságban vagy, ahol elfogadnak téged, és ahol te is ezt tudod adni a társadnak. Ahol átélheted a gondoskodás örömét, adóként és elfogadóként egyaránt. Olyan helyet építek neked, ahol nem kell félned. Ezt az otthont nem pár évre építem, és épp azért lehet ilyen, mert nincs benne vészkijárat. Az itt élők megharcolnak a szeretetért, elhiszik, hogy a szerelemtől újra és újra mámorosok lehetnek. Igen, ez mese, ha nem velem próbálod. De én meg tudom tenni, hogy ha te úgy döntesz, hogy kitartasz a társad mellett, hogy megküzdesz a nehézségekkel, és kizárod a kilépést a házasságból. Akkor Én megjutalmazlak olyan boldogsággal, örömmel és szeretettel, amit a feleségeddel (férjeddel) tudsz átélni. Ez Velem rendelkezésedre áll, hívj segítségül, és meglátod, meglátjátok.”

Szerelemnek tehát nem kell múlnia, hiszen a hármas fonál nem szakad el egyhamar. A hűség gyümölcse ez, és csak rajtatok múlik.