Jelen cikkünk Családmodellek című sorozatunk 1. része.

Családmodellek

A családmodell, amit a Bibliából tanulhatunk egy mondatban: Isten által vezetett és a családját hitelesen vezető férj, aki megéli a tiszteletet a felesége részéről, gondoskodást, támaszt, szeretetet kapó feleség és gyermekek, egymásnak engedelmeskedő családtagok. De mi lehet a következménye, ha ez nem áll össze? Gondolatok Pálhegyi Ferenc kapcsán.

A diktátor

A férfiak eredendően szeretnek vezetni. Alapvetően így lettünk összerakva (teremtve), hogy legyen vágyunk a vezetésre. Azonban ha a vezetés eredendő célját elfelejtjük, vagy nem akarjuk, nem tudjuk betölteni, akkor ebből a vágyunkból az isteni tervhez egyáltalán nem hasonlító konstrukció jön létre: a diktatúra.

Ennek középpontjában az áll, hogy a család összes tagja a férj igényeit, elképzeléseit, akaratát helyezi előtérbe. És mivel bibliai megerősítést is vélünk felfedezni ez ügyben („Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban”), az egészet rendben lévőnek találhatjuk. A férj nem vezet, hanem parancsol. Személyes sértésnek veszi, ha nem az elképzelési szerint mennek a dolgok. Isten már régóta nem tudja megszólítani, de mégis belehelyezkedik egy Isten által neki jogosan kirendelt szerepe.

Ebben a helyzetben minden családtag sérül, még a férj is. Senki nem azt kapja meg, amire szüksége van. A férj nem kap tiszteletet, mert egy diktátort nem tisztelnek, hanem félnek tőle. A feleség nem kap szeretetet, nem éli át azt az élményt, hogy Isten vezeti a férjemet, így én is biztonságban vagyok. A gyerekekben nem tud kialakulni az autonóm én és a szabad döntések élménye, mert azt tapasztalja, hogy ő csak egy szolga. Ennek az eredménye a teljes kilátástalanság, az Istennel való élő kapcsolat működésének lehetetlenné válása. Mindez azért, mert eljátszanak egy szerepet, amelyet biblikusnak gondolnak, de Istenhez semmi köze sincs. Kiüresedett, valódi hit nélküli kereszténység. Ez a legnagyobb nyomorúság.