Jelen cikkünk Családmodellek című sorozatunk 4. része.

Családmodellek

A családmodell, amit a Bibliából tanulhatunk egy mondatban: Isten által vezetett és a családját hitelesen vezető férj, aki megéli a tiszteletet a felesége részéről, gondoskodást, támaszt, szeretetet kapó feleség és gyermekek, egymásnak engedelmeskedő családtagok. De mi lehet a következménye, ha ez nem áll össze? Gondolatok Pálhegyi Ferenc kapcsán.

Gyermek-bálvány családok

Bemutatok neked egy kisfiút, nevezzük őt most Bálintnak. Bálint négy éves, a család szemefénye, egyedüli gyerkőc. Mostanra, mint a kortársai többsége óvodába jár, mindent mond, gyorsan fut, szépen fejlődik, teljesen egészséges. Szülei nagyon szeretik, a nagyszülők is szeretetteljesen jelen vannak az életében. Látszólag minden a legnagyobb rendben van. Látszólag.

Bálint, ha anyukájával elmennek a „nagyboltba”, mindig kap valamit. Nem egy apró figyelmességről van szó, hanem amit ő megkíván, leginkább játékot, leginkább értékhatár nélkül. „Nem akartam megvenni, de jobban járok, mert egyébként egész nap csak hisztizik, tudjátok, hogy milyen az. Nem akartam elrontani az egész hétvégénket.” Látszik az anyukán, hogy alapvetően nem tartja ezt helyesnek. Régebben még küszködött ezzel a gondolattal, mára sikerült ideológiát gyártania magának, így a lelki egyensúlya ilyenkor gyorsan helyre áll.

Bálint akkor is ehet csokoládét, ha egy óra múlva ebéd. Dönthet úgy, hogy anyukája többszöri kérésére se pakolja össze maga után a játékokat. Megteheti, hogy tévé nézés közben odakiállt anyukájának, hogy mit hozzon neki, és ha ez nem történik meg, akkor… Inkább megtörténik.

Látszólag az anyuka arra törekszik, hogy mindent megadjon a gyermekének. A valóságban pedig éppen a legfontosabbakat nem kapja meg. Korlátokat, ami védik és biztonságot adnak. Nemet mondást, ahol megtanulhatja a vágyai beteljesülésének kellő mértékű késleltetését. A felelősségvállalást magáért és másokért, amely talán fiatal felnőttként lesz meg igazán, de csak akkor, ha az alapok jók.

Ebben a családban a házaspárok szinte csak szülői funkcióban léteznek, közös téma csak a gyermek, a közös ügyek teljesen háttérbe kerülnek. Ennek a vége minden esetben az, hogy a gyermek elveszíti azt, amire talán a legnagyobb mértékben szüksége van: a szülők bensőséges, szeretetteljes kapcsolata által létrejövő, érzelmi biztonságot adó családi életteret.