Más szemével

  • 2017. 07. 17.
  • Fodorné Abloncz...

Valaki kérdezte tőlem, hogy beírhat-e engem, mint lelkipásztort, aki ajánlja őt az ELIÉZER oldalára. Eliézer? Csodálkoztam a dolgon. Milyen oldal lehet ezzel a névvel? Miért kell oda lelkészi ajánlás? Eszembe sem jutott a TÁRSKERESÉS. Csak, amikor megnéztem – jöttem rá, hogy milyen találó ez a név. Hiszen Eliézer szerény – ám annál meghatározóbb - szerepét csak a Bibliát olvasó emberek ismerik. Erre a névre nem fog rákattintani illetéktelen ember, csak aki ismeri ezt a régi-régi történetet. Mert Eliézer „társkereső”, csakhogy VALAKI MÁSNAK.

Ábrahám szolgája nagy feladatot kap: hozzon feleséget messzi rokonok közül Izsáknak. Ha belegondolok milyen lehetetlen vállalkozás ez - feleséget keresni valaki másnak –, valóban csak úgy lehetett, ahogy ez a hű szolga tette: IMÁDSÁGGAL.

Az ember a saját társát – KAPJA. Ajándék ez mindenképp. A régi mondás szerint: „Ha hajóra szállsz, imádkozzál, ha háborúba készülsz, kétszer imádkozzál, ha házasodni készülsz, háromszor imádkozzál.” Igen, a házassággal nem csak életed veszhet el (mint a hajóra szállásoddal), nem csak mások élete forog veszélyben (mint a háborúban való viselkedéseddel), hanem több nemzedék életét is meghatározod ezzel a döntéssel (a házasságoddal). Nagy felelősség ez.

A régiek nem is bízták „holmi szerelemre”, ami akár jöhet is, mehet is. A családok döntöttek a gyermekek házassága felől. Társadalmi szerep, hitvallás, gazdasági állapot szerint. S valljuk meg, hogy ezen értékek mentén – ha nem jól dönt ma valaki –, megy tönkre a ma szerelemből köttetett házasságok nagy része. Mert magukra maradtak a fiatalok ezzel a döntési felelősséggel. És túlhajszolták a sokszor önző szerelem-érzést. Mert a legtöbb szerelmes nem a másikba, hanem önmagába szerelmes. A legfontosabb egy párválasztásnál ezért a józan önismeret kell, hogy legyen. Ezért is olyan nagy a veszélye a döntésnek. Hiszen valóban több nemzedék sorsa múlhat azon, hogy valaki milyen társat választ. Halogatják is mostmár harmincas éveikig a fiatalok, mert hiányzik mögülük a család biztonsága. Próbálgatnak, s sokan csak hosszú évek együttélése után merik kérni az áldást. Sokan pedig nem is merik bevállalni ezt a felelős döntést, inkább egyedül maradnak.

„De nem jó az embernek egyedül.”

Viszont másnak társat találni még nagyobb felelősség, s inkább csak a lehetőségek megteremtése. S nem is csak XXI. századi feladat. Kálvin számára is alakult barátaiból egy „feleségkereső bizottság”. De Isten másként tervezte azt, s maga vezette elé a saját választottját. Mert a „jó feleség” (Péld 18,22) Istentől adatik. Mert a „férfi lépései” (Péld 20,24) is csak Istentől vannak.

Hogyan talál valaki társat egy társkeresőn? Amikor már a sokadik történetet hallgattam végig a jegyes-beszélgetésen – akik az internet útján ismerkedtek össze -, akkor gondoltam rá, hogy mégiscsak jó lenne egy BIZTONSÁGOS társkereső. Ahol tudhatom, hogy nem csapnak be. Nem mondanak magukról olyat, ami nem igaz. Ahol tudom, hogy az alapok ugyanazok. Ahol tudom, hogy folyamatos imádság van mögötte. Egy közösség imaháttere. Az ELIÉZER oldal ilyen.

De hogyan segíthet egy társkereső oldal? Talán segít tudatosítani, hogy mások is szenvednek az egyedülléttől. Talán írásban könnyebb először megszólalni. (Hiszen a szavak csak 7% a kommunikációból. Lehet még a többit későbbre halasztani.) Segít a sértés nélküli válogatásban, nem kell senkit megbántani azzal, hogy „továbblapozok”. Próbálhatok megismerni valakit anélkül, hogy azonnal elkötelezném magam, vagy hiú reményeket ébresztenék benne. „Beszélgethetek a másikkal olyan kérdésekről, amelyeket szemtől szemben nem lenne alkalom megkérdezni. mert akkor már a szemem vezet.” Ezt nem akarta Eliézer. Imádkozott, hogy a fiatal leány, aki a kútra jön – egy idegen kérését hallja meg. Lássa át, hogy mi mindenre van szüksége egy hosszú utat járt embernek. Legyen könyörületes az állatokkal, mert abból él a család. S csak mindez után jött a szépség kérdése.

Egy fiatal pár mesélte a jegyes-beszélgetésen, hogy eldöntötték, hogy nem találkoznak addig, amíg 20 napon keresztül nem kérdeztek meg mindent a másiktól, ami nekik fontos. Mindketten leírják a válaszokat a kérdésekre – de nem küldik el azonnal. Csak 20 nap után. S az volt a döntésük, hogy csak ha kettejük válasza legalább 75%-ban megegyezik a fontosnak tartott értékek mentén, csak akkor találkoznak. Micsoda bátorság és micsoda szabadság! Amikor elolvasták a másik 20 napon át gyűjtögetett leveleit, megdöbbentek. Mert nem hogy 75%, de több, mint 90% azonos volt. Türelem és őszinteség kellett hozzá. Önismeret és figyelem.

Ez az oldal lehetőségeket ad.

Mindenkinek saját felelőssége, hogy mit ír, mit kérdez, mit válaszol.

Ne a mindenáron való társ-találás legyen az első szempont, hanem az Isten akaratának megismerése.

Imádkozzunk, hogy azt találjuk meg, akit számunkra Isten tervezett SEGÍTŐTÁRSNAK.

Aki alkalmas, hogy egy életre segítőtársunk legyen.

S fedezzük fel Isten különleges ajándékait is abban, ha valaki pluszokkal érkezik. Olyan tulajdonságokkal, amire nem is gondoltunk.

Hiszem, hogy Isten mindenkinek egyedi utat szán. Járjunk azon Benne való bizalommal és figyeljünk a jelekre. Ne alkudjunk meg, mert a dolgok és az emberek nem változnak. Csak arra mondjunk igent, amire teljes szívvel tudjuk mondani azt.

Isten áldja meg ezt az oldalt, hogy olyan „kút” legyen, ahonnan lehet „élő kapcsolatokat” meríteni.

Fodorné Ablonczy Margit

református lelkész-családterapeuta