Az első kövek

  • 2017. 08. 06.
  • Varjú Lajos

Ha szembenézünk azzal, ami eddig volt az élet, és amit még várhatunk tőle, és nem tetszik, amit látunk, alapvetően két dolgot tehetünk. Az első, hogy kétségbe esünk. A második, hogy megkeressük azt, akik igazából vagyunk. Ne ess kétségbe attól, hogy kétségbe esel. Valószínű, hogy a másodikhoz az első által teremtett energia szükséges. Arra gondolok, hogy nagyon nagy lehetőség van abban, ha a gödör aljára kerülünk, mert a gödör alján nem jó, onnan ki akarunk jönni, nem halogatunk, hanem nekifeszülünk. Érdemes kihasználni tehát a kétségbeesést a változtatáshoz.

De mivel is kezdjünk hozzá? Természetesen azzal, hogy az első romhalmazt pakoljuk le és visszük el jó messzire. Ez pedig az a hamis gondolat, hogy magunkra vagyunk hagyva ebben a munkában. Ezzel szemben az igazság az, hogy Isten által teremtettek vagyunk, illetve, hogy személyesebben átéld, Isten által teremtett vagy. Ha ezt tudod, akkor ennek egyenes következménye az, hogy biztos lehetsz abban, hogy döbbenetesen értékes dolgok vannak benned elrejtve. A talentum példázatban (Máté 25.14-től) olvashatod, hogy mindannyian kapunk abból a vagyonból, ami Isten birtokában van. Ennek része a személyiséged, meglévő képességeid, készségeid, érzelmeid. Ez egy nagyon összetett „portfólió”, nincs is két egyforma, nincs is olyan másik ember, mint te. Ez a talentum nem tud elveszni, csak föld alá tud kerülni. És ha oda került, hát ki kell onnan venni. És ha rászánod magad, akkor a te szerető Atyád hogyne adna meg neked minden segítséget. Lehet, hogy ez a segítség közvetlenül nem az égből száll alá, hanem embereken keresztül érkezik, de érkezik, ez kétségtelen. Ám kell hozzá az, hogy akard kiásni és akarj segítséget kérni.

Egy személyes javaslat még. Ha túl sok a rom az se baj, csak az a fontos, hogy ne ijedj meg tőle, hanem mindig csak arra a kőre koncentrálj, amit éppen lepakolsz. Így egyszer csak a végére jutsz.