Önmagunk felfedezése

  • 2017. 08. 28.
  • Varjú Lajos

Akkor kerül az életünkben előtérbe az elvárásokhoz való túlzó igazodás, amikor a saját magunkat nagyon elveszítjük. Vagy éppen azért veszítjük el magunkat, mert valamiért azt tanultuk meg, hogy mások elvárásai kell, hogy igazítsanak minket. Hogy melyik igaz talán nem is lényeges. Ami fontos, hogy máshogy tegyük fel a kérdéseinket.

A legfontosabb kérdések: Kit teremtett bennem Isten? Amit teremtett bennem, az miért van, mi a célja az életemnek? Mi az én utam, ami nekem van szánva? Mit kezdjék azokkal tulajdonságokkal, képességekkel, készségekkel, talentumokkal ami nekem lett rendelve? Ezek a kérdések, illetve ezekre a kérdésekre megkeresett válaszok kell, hogy igazítsák a döntéseinket. Ilyen értelemben az ÉN középpontba kerül. Ez azonban akkor tud jól működni, ha az ÉN középpontba kerülésével a gondolkodásunkban valójában ISTEN kerül előtérbe. Mert keresztény emberként ez a kettő nem szétválasztható. Értékesség és egyediség az érem egyik oldala, az Istennek adott minden dicsőség a másik. Tehát ha erőfeszítéseket teszünk az Én felfedezésére, az Istent láthatjuk meg, az Ő szeretetét, az Ő munkáját, az Ő tervét velünk. Ehhez képest, hogy emberek milyen skatulyába igyekeznek bezárni minket, igazán nem számít.

De. Miközben egyre jobban felfedezed magad, ezt ne feledd el: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” Minél többet látsz magadból, annál jobban élheted át, hogy mekkora hálával tartozol a Megváltódnak.

Szóval ne bíbelődj sokat az elvárásokkal, hanem koncentrálj a lényegre: Istenre és az Ő alkotására, magadra.