Idő van

  • 2017. 09. 27.
  • Varjú Lajos

Igen, igazad van. Már megint késtem. Hétfő helyett szerdán került fel az írás az oldalra. Késni pedig nem szép dolog, elnézést kérek.

Igen, az idő döntően meghatároz minket. Pedig pontosan azt sem tudjuk, hogy mi az. Még az is lehet, hogy a képzelet szülöttje. Nagyon sok filozófiai könyv született erről, sokat nem jutottunk előre. Egy a biztos, hogy ma hivatalosan a másodperc a cézium 133 atom alapállapotában a két hiperfinom szint közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusa. Ebből pedig én semmit nem értek. Maradjunk annál, hogy az idő tapasztalati dolog. Tapasztaljuk, hogy a dolgok egymás után következnek, tudjuk, hogy a dolgok egyszer megszületnek, majd elmúlnak. És a születés és az elmúlás között van egy szakasz, amit például nevezhetünk időnek is. Ez a szakasz döntően befolyásol minket, tehát fontos kapcsolatot építettünk ki az időnek nevezett dologgal. Kezdve azzal, hogy próbáljuk a saját születés- elmúlás szakaszunkat minél hosszabbra nyújtani, de tudjuk, hogy a vége, legalábbis földi viszonylatban bekövetkezik. Aztán folytatva azzal, hogy reggel felkelünk, eszünkbe se jutnak a filozófiai eszmefuttatások, csak arra tudunk koncentrálni, hogy el ne késsünk a munkahelyünkről, mert idő van. Aztán feleszmélünk egyszer csak, és azt mondjuk, hogy jé, már megint Karácsony van, de hiszen nem rég volt, elképesztő, hogyan múlik az idő.

Talán egyértelmű, hogy a következő írások az időről szólnak. Arról, hogy mit jelent nekünk, és mire tanít az idő az életünk és a kapcsolataink kapcsán. Ahogy Mózes felsóhajt imádságában: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

Címke: