Gyülekezeteink belesodródhatnak egy gondolati- érzelmi körbe, amely arról szól, hogy a Micimackókat „jutalmazza”, a tigriseket pedig „bünteti”. Micimackó személyiségjegyei (visszafogott egyéniség, nyugodt, higgadt, türelmes, halk, együttérző) sokkal jobban illeszkednek a gyülekezeti elvárásokhoz, mint a tigris személyiségjegyei (hullámzó kedélyű, szeret előtérbe kerülni, robbanékony, és leginkább szeret ugrálni). Az előbbi alázatosnak tűnik, az utóbbi sokkal kevésbé. Pedig mindennek semmi köze az alázathoz, egész egyszerűen így vannak összerakva.

Meggyőződésem szerint személyiségjegyeink önmagában nem jók, nem rosszak. Mindegyik lehet jó és rossz is. Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy valaki nagyon kitartóan tud tevékenykedni a céljai eléréséért. Ez természetesen jó tulajdonság. De mi van azzal az emberrel, aki olyan mértékben maximalista, hogy nem tudja letenni a munkát, amíg az nem tökéletes, és emiatt nem marad idő például a családjára. Akkor ez most jó vagy nem? És ha valaki jó humorú, vicces, de nem érzékeli jól, hogy mikor kell csendben maradni? És ha valaki segítőkész, de akkor is segít, amikor ezzel inkább a fejlődést akadályozza? Soroljam még?

A lényeg abban van, hogy jó kezekben van-e az, akik vagyunk. Mert Isten mindent arannyá tud változtatni, de rossz kezekben mindenből csak sár lesz meg hamu. Nem az a kérdés, hogy Micimackó vagy Tigris vagy, hanem az a kérdés, hogy mit kezdesz magaddal. Az Isten Igéje azt mondja „URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian”. Tigrisek, ne akarjatok Micimackók lenni, vagy fordítva! Inkább akarjatok Isten kezében agyag lenni, hogy azt készítsen belőletek, amit Ő akar!