Hogy mennyi? Na, ez az, amit tényleg nem tudunk. Utána járunk az atomok szerkezetének, és megfejtjük a régen még nagy titoknak minősülő dolgokat, de arra a látszólag egyszerű kérdésre, tudniillik mennyi időnk van hátra, senki nem tud pontosan válaszolni és többségünk még megközelítőleg sem. Egy perc vagy ötven év, te tudod? És ha tudnád, hogy egy nap? Számtalan film, könyv feldolgozta már ezt a dilemmát, egyszer te is megteheted.

Mindenre, amit ebben az életben szeretnél megélni, elérni meghatározott időd áll rendelkezésedre, csak te nem tudod mennyi. Amilyen helyes, hogy terveket készítesz, és lépésről lépésre haladsz előre, ugyanúgy felértékelődik a mának a jelentősége. Mert ma van lehetőséged jó döntést hozni, holnap nem biztos. Ma meg tudod adni valakinek a „kapcsolati tartozásod”, holnap nem biztos. Tudod-e értékelni, hogy ma felkeltél, hogy éppen szép az ősz, és sok apró öröm vár rád? Tudod-e értékelni a jelen jelentőségét? Meg tudod-e fogalmazni magadnak, hogy milyen nagyszerű ajándék, hogy élsz? Ránézel a szeretteidre és egész egyszerűen arra gondolsz, hogy milyen jó, hogy vannak, milyen jó találkozni, milyen jó, hogy számíthatsz rájuk. Tudod- e kiűzni a gondolatodból azt, hogy milyen jó lenne ha…. Ha szebb lenne, ha több lenne, ha készségesebb lenne, ha… Tudsz legalább ma annak örülni, ami van, és nem azon szorongani, ami nincsen? Mert ha ezt megtanulod, az egyik legfontosabbat tanulod meg, ami például a boldog családi életedhez szükséges: a megelégedettséget. Nem a stagnálást, nem a növekedés, fejlődés, a változás jelentőségének elvetését tanulod ezzel, hanem azt, hogy tudom értékelni azt, ami ma körbe vesz, mert erre tudom építeni azt, amit holnap szeretnék. Mert, ha tényleg csak egy óra, ami még hátra van, kár lenne azt nem örömmel eltölteni.