Az ünnep ideje

  • 2017. 11. 07.
  • Varjú Lajos

„Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” Böjt nélkül nincs ünnep, szűkölködés nélkül nem igazán értékeljük azt, amikor bőségesen kapunk. Vagy, ahogy Zorán énekli: „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.”

Ahogy a böjt nehezen megy sokunknak, úgy az ünnep is nehezen megy, egész egyszerűen meg kell ezt is tanulni. Pál így írja: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” Nem megy ez magától, pedig ahogy a böjtre, úgy az ünnepre is szükségünk van.

Ünnep az, amikor megállunk, és egyszerűen kifejezzük az örömünket azzal kapcsolatban, ami velünk történt, amik lettünk, amit kaptunk, vagy afelől, hogy valamilyen esemény bekövetkezett, amelyet vártunk, ami jó nekünk. És itt két dolgot emelek ki: megállunk, és kifejezzük az örömünket. Azért ezt a kettőt, mert mindkettőre nagyon nagy szükségünk van.

Az ünnep segít abban, hogy abbahagyjuk a mindennapi, megszokott tevékenységünket, és megálljunk. Kizökkenjünk, megpihenjünk, felfrissüljünk, esetleg összegezzünk, és tudatosítsuk azt, amit elértünk, amink van. Az ünnep segít örülni egymásnak, az életnek, az ajándékainknak. Segít hálásnak lenni, segít a megelégedettség átélésében, segít a nehézségek helyén való kezelésében. Az ünnepekre szükségünk van, mint egy falat kenyérre. És az a jó az egészben, hogy az, hogy tudunk-e ünnepelni, az tényleg csak rajtunk múlik.

Csak rajtunk múlik, hogy egy családi találkozó ne a túlhajszolt készülődésről, hanem a szeretteink jelenlétének megünnepléséről szóljon. Csak rajtunk múlik, hogy miről szól a vasárnap, a születésnap, egy évforduló, vagy egy egyszerű, barátokkal eltölthető hétvége.

Az ünnep lehetősége Isten ajándéka, mert a „boldog Isten” szeretne minket boldognak látni.

Címke: