Értékelem azt, aki vagyok

Csiribí-csiribá

  • 2016. 05. 16.
  • Varjú Lajos

„Eltelt pár nap. Egyfolytában törtem a fejem azon, hogyan tudnék én megváltozni és pozitívan gondolkodni magamról. Kellene egy varázspálca. Csiribí-csiribá, mától kezdve elhatározom, hogy szeretem magam! Hurrá. Ésszel eldöntöttem, most aztán jön az önértékelési Kánaán. Vagy mégsem?”

Nem így működik, sajnos. Ha így működne, akkor nem lenne annyi szorongó ember.

Hogy vagy?

  • 2016. 05. 09.
  • Varjú Lajos

Úgy látom nem riasztottalak el előző üzenettel, hiszen újra itt vagy, köszöntelek szeretettel! Szeretnék feltenni egy kérdést: hogy vagy? Furcsa lehet ezt olvasni, hiszen nem is tudsz nekem válaszolni. De nem baj, válaszolj magadnak! Nem is arra vagyok kíváncsi, hogyan bírod a társtalanságot (valószínű nehezen, hiszen társat keresel), hanem arra inkább, hogy vagy magaddal? Békében vagy azzal, aki vagy? Ez fontos kérdés és szerteágazó. Játszunk egy kicsit. Ha azt mondod, köszönöm jól vagyok magammal, akkor állj fel a gép elől, mert itt az ideje, hogy igyál egy jó kávét, teát, vagy ha vallásod engedi egy jó pohár vörösbort. Persze olvashatsz is tovább, de nem neked írok már. Ha azt mondod, rosszul vagyok magammal, nem szeretem azt, aki vagyok, de egy társ majd segít, akkor picit figyelj rám!

Mit keresel ezen az oldalon?

  • 2016. 05. 02.
  • Varjú Lajos

Mi emberek nagyon okosak vagyunk. Olyan könnyen találjuk ki, hogy mit kell csinálnia a másik embernek. Hallunk egy problémát, ami másokat érint, és csak dőlnek belőlünk a jobbnál jobb ötletek. Ha nézel snooker (biliárd egy formája) közvetítéseket, akkor szinte mindig találkozhatsz egy alaptétellel: a tét nélküli golyó, sokkal könnyebben belemegy a lyukba. Másoknak kéretlenül osztani a tanácsot ugyanez: tét nélkül megmondani a jó megoldást. És pillanatok alatt meg tudjuk oldani mások életét. Felelősségvállalás nélkül.