„Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” Böjt nélkül nincs ünnep, szűkölködés nélkül nem igazán értékeljük azt, amikor bőségesen kapunk. Vagy, ahogy Zorán énekli: „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.”
A böjt szent jelentése az, hogy tartózkodom meghatározott ideig a testi kívánságok kielégítésétől annak érdekében, hogy Istenre intenzívebben tudjak figyelni. Ez legtöbb esetben az ételről való lemondást jelent, de lehet más is. A böjt profán jelentése az, amikor valamiből jóval kevesebb jut, mint amire igényeink szerint nekünk szükségünk van. Mindkét jelentésnek van egy közös szava, ez pedig a türelem. Azt is mondhatjuk, hogy a türelemnek ideje van.
Már hallom tőled: Micsoda meggondolatlanság! A reggeli kávé és még sehol sincs Isten? És a fontossági sorrend?
Nem is tudod, milyen fontos a reggeli kávé. Indul a nap, egy kicsit szorongsz már, hogy mi is fog történni, mit kell megcsinálni, és milyen leküzdhetetlen akadály az idő, hogy tudniillik minden beleférjen. Rájössz, hogy egymásra szerveztél programokat, vagy csupán bitangul nem tudod, hogy mi legyen ma. A társad is borús, és szó nélkül mentek el egymás mellett a folyosón fürdőszobából be, fürdőszobából ki. És akkor hirtelen eszedbe jut a kulcsszó: a kávé.
Legfontosabb idő a most. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Nemcsak az örömet érdemes a „mostban” átélni, hanem a döntéseinket, a felelősségvállasainkat is. A „mostnak” van hatalma, márpedig az, hogy most meg lehet tenni valamit, most meg lehet oldani egy helyzetet, de lehet, hogy holnap már nem. Nos, ehhez kell igazán bölcsesség. Tudni azonnal cselekedni, ha kell, és tudni egy kicsit várni, ha kell. Mert valóban van olyan is, hogy az alkalmas idő nem most van.
Hogy mennyi? Na, ez az, amit tényleg nem tudunk. Utána járunk az atomok szerkezetének, és megfejtjük a régen még nagy titoknak minősülő dolgokat, de arra a látszólag egyszerű kérdésre, tudniillik mennyi időnk van hátra, senki nem tud pontosan válaszolni és többségünk még megközelítőleg sem. Egy perc vagy ötven év, te tudod? És ha tudnád, hogy egy nap? Számtalan film, könyv feldolgozta már ezt a dilemmát, egyszer te is megteheted.
