Szerda van. December 27. Vége a Karácsonynak. Amire hosszú heteket készülődtünk az egy szempillantásnyi idő volt csupán. A legfontosabb kérdés talán az, hogy mihez kezdünk most a hétköznapokon. Ugye az teljesen világos, hogy az ünnepek nem valók arra, hogy a problémáinkat megoldja. Ez a remény minden esetben hiú ábránd marad. Az a megterhelt kapcsolat, amely Karácsony ideje alatt kicsit figyelmesebb lett, több mosolyt hozott, az pár nap alatt visszazuhan az eredeti állapotába. Az a meg nem oldott konfliktus, amit pár napra elrejtettünk a pincébe, talán a gyerekek kedvéért, az a konfliktus most megint ott áll közted és a társad között. Az ünnep, ha nem kezeled jól, ha mást vársz tőle, mint amire való, sok kárt tud okozni benned. Ugyanakkor a csalódás, amit ilyenkor esetleg átélsz, lehet a szembenézés erőforrása. Vagy marad minden a régiben, vársz egy újabb évet, dédelgetsz álmokat, amik újra szertefoszlanak. Ja, közben pedig elmúlik az élet. Szóval, ha így tekintesz vissza az elmúlt pár napra, ne bánd, hogy vége! Hiszen az illúziók felszámolása fontos lépés az igazi öröm felé, a valódi megoldások felé.

Az ünnep a hab a tortán. A szusszanás, az ellazulás, az öröm ideje. A visszatekintés, a hálaadás, a jövő közös tervezésének az ideje. A katartikus ünnep a jó kapcsolat jutalma. Olyan örömforrás, ami komoly erőforrás a következő időszak megküzdéséhez. Ha így tudsz visszatekinteni az elmúlt napokra, soha se bánd, hogy vége, hiszen nagyszerű, örömteli hétköznapok várnak rád, és az igazán fontos dolgok a hétköznapokon dőlnek el.

Szóval tök jó, hogy volt az ünnep, és tök jó vége van. Biztos, hogy volt üzenete a számodra, ha megérted mi, akkor elmondhatod, hogy volt értelme.