Nem vagyok a gyermeked

  • 2018. 07. 23.
  • Varjú Lajos

Szia! Azért írok neked levelet, mert azt gondolom, hogy a kapcsolatunk célt tévesztett lett. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokszor csúszunk olyan kommunikációs, és egyéb helyzetbe, amikor nem felnőtt-felnőtt találkozik egymással, hanem egy felnőtt egy gyerekkel. Sokszor kerülünk olyan szituációba, hogy kioktatsz, vagy ha hibázom, akkor leszidsz, mint egy gyereket. Ilyenkor azt érzékelem, hogy nem tisztelsz engem. Ugyanazokat a kifejezéseket hallom, amit annak idején a szüleimtől hallottam. Azt tapasztalom, hogy mindig mindent te tudsz jobban, nekem nem lehet igazam. Konfliktusokat több esetben erővel intézel el. Tudod, azt vettem észre, hogy félek tőled. Félek, hogy valamit nem jó csinálok, félek nemet mondani neked.

Olyan kapcsolatra vágyom, ahol mindig két felnőtt találkozik egymással. Ahol a sérelmeket, konfliktusokat nem erőből, utasítás jellegű kommunikációval intéznénk el. Arra vágyom, hogy minél több mondat kezdődjön úgy, hogy „nekem az a véleményem”, és fejeződik be azzal, hogy „kíváncsi vagyok a te oldaladra is”. Egész egyszerűen nem akarok félni tőled. Bátran bele akarok vágni dolgokba, mert tudom, hogy ha valamit nem jól csinálok, akkor megértő, segítő szándékot és cselekvést tapasztalok tőled. Merek veled vitatkozni, ellenkező véleményt megformálni, összefoglalva: merek saját magam lenni.

Arra kérlek, hogy gondoljuk együtt át, hogy milyen szituációkban csúszunk bele ebbe a szereptévesztésbe, és próbáljuk meg megszüntetni a szokásos viselkedési láncot. Szeretném, ha elmondanád, hogy te hogyan éled meg az általam leírt szituációkat. Azt gondolom, hogy én is kiválthatom belőled ezt a viszonyulást adott helyzetekben, kérlek, fejtsük meg közösen, mi okozza a problémánkat. Nagyon köszönöm.