Jelen cikkünk az Értékelem azt, aki vagyok című sorozatunk 2. része.

Úgy látom nem riasztottalak el előző üzenettel, hiszen újra itt vagy, köszöntelek szeretettel! Szeretnék feltenni egy kérdést: hogy vagy? Furcsa lehet ezt olvasni, hiszen nem is tudsz nekem válaszolni. De nem baj, válaszolj magadnak! Nem is arra vagyok kíváncsi, hogyan bírod a társtalanságot (valószínű nehezen, hiszen társat keresel), hanem arra inkább, hogy vagy magaddal? Békében vagy azzal, aki vagy? Ez fontos kérdés és szerteágazó. Játszunk egy kicsit. Ha azt mondod, köszönöm jól vagyok magammal, akkor állj fel a gép elől, mert itt az ideje, hogy igyál egy jó kávét, teát, vagy ha vallásod engedi egy jó pohár vörösbort. Persze olvashatsz is tovább, de nem neked írok már. Ha azt mondod, rosszul vagyok magammal, nem szeretem azt, aki vagyok, de egy társ majd segít, akkor picit figyelj rám!

Nagyon fontos az önmagunkról való gondolkodás tekintetében az, ha van, aki minket társként szeret, elfogad, átölel. Ez erősít minket, segít abban, hogy fejlődjünk, és még pozitívabban álljunk önmagunkhoz. Könnyebben tudjuk előhívni a kedvező, építő tulajdonságainkat és megküzdeni a „nehéz énnel”, azzal a részünkkel, amelyik azt bizonyítja, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ugyanakkor, ha alapvetően negatív beállítódásod van önmagaddal szemben, ha a „nehéz én” leuralja az énképedet, ha nem tudod azt mondani: „úgy ahogy vagyok, szerethető vagyok”, akkor ezen az állapotodon egy kapcsolat valószínű, hogy nem segít. Ha párkeresésednek ez az elsődleges motivációja, akkor érdemes elgondolkodni. Azt mondja Jézus: szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha magadról nem tudsz pozitívan gondolkodni, akkor azt javaslom, hogy kérj segítséget, ismerd meg, milyen kincs vagy te, erősödj meg abban, hogy szerethető vagy (hiszen Isten is úgy szeret, ahogy vagy), és utána hajrá előre a boldog házasság felé.

Hiszen valaki vár rád! Úgy ahogy vagy!

Varjú Lajos mentálhigiénés szakember