Az alkalmas idő

  • 2017. 10. 11.
  • Varjú Lajos

Legfontosabb idő a most. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Nemcsak az örömet érdemes a „mostban” átélni, hanem a döntéseinket, a felelősségvállasainkat is. A „mostnak” van hatalma, márpedig az, hogy most meg lehet tenni valamit, most meg lehet oldani egy helyzetet, de lehet, hogy holnap már nem. Nos, ehhez kell igazán bölcsesség. Tudni azonnal cselekedni, ha kell, és tudni egy kicsit várni, ha kell. Mert valóban van olyan is, hogy az alkalmas idő nem most van.

Címke: 

Inaktivitás?

  • 2017. 10. 06.
  • Nagy Gusztáv

Nem egyedi eset, hogy valaki a regisztrációja után egyszer csak elfeledkezik erről az oldalról. (Nekünk pont ez a célunk, itt nem a hosszú távú tagság a cél :-) De az már problémás, ha ilyenkor nem kerül törlésre a regisztráció, és az aktív keresők olyanokat látnak itt, akik már nem is keresnek társat.

E probléma megoldására - kísérleti jelleggel - bevezetjük, hogy 30 nap (visszajelzéssel rendelkezők esetén 90 nap) inaktivitás után a regisztráció felfüggesztésre kerül.

A tapasztalatok fényében finomítás, módosítás várható.

Címke: 

Idő van, de mennyi?

  • 2017. 10. 02.
  • Varjú Lajos

Hogy mennyi? Na, ez az, amit tényleg nem tudunk. Utána járunk az atomok szerkezetének, és megfejtjük a régen még nagy titoknak minősülő dolgokat, de arra a látszólag egyszerű kérdésre, tudniillik mennyi időnk van hátra, senki nem tud pontosan válaszolni és többségünk még megközelítőleg sem. Egy perc vagy ötven év, te tudod? És ha tudnád, hogy egy nap? Számtalan film, könyv feldolgozta már ezt a dilemmát, egyszer te is megteheted.  

Címke: 

A három legnagyobb hazugság

  • 2017. 09. 20.
  • Varjú Lajos

Az életed legfőbb megrontója az a hazugságtömeg, amit valahogyan elhittél magadról. Szoktuk emlegetni a sátánt, akiről az Ige írja: „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” És valóban ez az ő legfontosabb eszköze. De azért azt javaslom, hogy ne fogjunk rá mindent, a hazugságot mi magunk is tudjuk termelni másokról is magunkról is. A hazugság elleni egyetlen hatásos fegyver az igazság elfogadása. Ez egy döntés részedről: nem hagyom magamat beleverni a betonba.

Micimackó vs. Tigris

  • 2017. 09. 12.
  • Varjú Lajos

Gyülekezeteink belesodródhatnak egy gondolati- érzelmi körbe, amely arról szól, hogy a Micimackókat „jutalmazza”, a tigriseket pedig „bünteti”. Micimackó személyiségjegyei (visszafogott egyéniség, nyugodt, higgadt, türelmes, halk, együttérző) sokkal jobban illeszkednek a gyülekezeti elvárásokhoz, mint a tigris személyiségjegyei (hullámzó kedélyű, szeret előtérbe kerülni, robbanékony, és leginkább szeret ugrálni). Az előbbi alázatosnak tűnik, az utóbbi sokkal kevésbé. Pedig mindennek semmi köze az alázathoz, egész egyszerűen így vannak összerakva.

Önmagunk felfedezése

  • 2017. 08. 28.
  • Varjú Lajos

Akkor kerül az életünkben előtérbe az elvárásokhoz való túlzó igazodás, amikor a saját magunkat nagyon elveszítjük. Vagy éppen azért veszítjük el magunkat, mert valamiért azt tanultuk meg, hogy mások elvárásai kell, hogy igazítsanak minket. Hogy melyik igaz talán nem is lényeges. Ami fontos, hogy máshogy tegyük fel a kérdéseinket.

Kinek hiszel?

  • 2017. 08. 20.
  • Varjú Lajos

Elérkeztünk az egyik legnagyobb törmelékhez, amit úgy hívnak: megfelelési kényszer. Akkor küzdesz megfelelési kényszerrel, ha az önmagadról való pozitív gondolkodás csírája is csak akkor jelentkezik, ha folyamatos elismerést, elfogadást kapsz másoktól. De elég egy félrement mondat, egy rosszul értelmezett arcmozdulat és azon töprengsz, hogy mi is a baj veled. Sajnos Magyarországon a keresztény gyülekezeti kultúra sok esetben nem segíti, hanem inkább nehezíti ezeket a helyzeteket.

Vigyázz arra, amit eddig elértél

  • 2017. 08. 13.
  • Varjú Lajos

Ott tartottunk a múlt héten, hogy az első köveket elhordtad. Mielőtt nekilátnál a következőnek, szeretném felhívni a figyelmedet egy törvényszerűségre: mindig van valaki, vagy valami, aki vagy ami vissza akarja hozni azt, amit már elhordtál. Vannak, akik nem örülnek az örömödnek, nem jó nekik, hogy valaki elmegy mellőlük a boldogtalanságból, vagy egészen egyszerűen csak nem akarnak változást. Ez lehet egy ember vagy éppen a régi érzéseid, mindegy is, hiszen ugyanazt teszik: akarattal vagy akaratlanul az ördög munkájába állnak. Akiről tudjuk, hogy „csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”.

Oldalak