Jelen cikkünk az Isten útja élet és békesség című sorozatunk 3. része.

Bizonyságomhoz szükséges leírnom, hogy mit vett el tőlem Isten, hogy adhasson. Megtérésem előtt erős kötődésem volt a szakmámhoz. Dietetikusként végeztem, de Isten nem adott semmi szolgálati lehetőséget ezen a téren. Nem értettem. Megtértem és Isten fokozatosan vette el tőlem, mind a gondolataimból, mind a szívemből a munkához való túlzó kötődésemet. Éreztem és tapasztaltam, hogy fokozatosan vesz el és ad. Gondolatokat, vágyakat és lehetőségeket. Egy igét is kaptam ennek a folyamatnak a kezdetén: „Használjátok fel az alkalmas időt és értsétek meg mi az Úr akarata”.

Egyik vasárnapon az Istentisztelet alatt vigyáztam kisebb gyermekekre és csak annyit tudtam megfogalmazni, hogy, ”ezek a gyerekek annyira gazdátlanok”. Közösségre van szükségük! Semmi továbbit nem tudtam. Imádkoztam, hogy az Úr mutassa meg, hogy merre van az út. Egy év elteltével felhívott telefonon a lelkipásztorunk és a következőket mondta: „Imádkozott és az Úr megmutatta, hogy van egy fehér folt a gyülekezetben.” Baba-mama kör vezetésére kért fel. Első hallásra nem értettem miért pont én? Futottunk néhány kört, javasoltam nálam - véleményem szerint - alkalmasabb anyukákat. Persze a kör végül nálam zárult be. Felismertem, hogy ez a válasz az imádságra. Az Úr nem szerintem való alkalmasságot, hanem engedelmességet kért tőlem. Azóta kéthetente találkozunk mi, kismamák, hogy egymást segítsük, tanácsoljuk és lelki közösségben legyünk. A baba-mama kör előhívott egy másik szolgálati területet, a gyülekezeti nagymamai szolgálatot. Az alkalmainkon ugyanis a nagymamák vigyáznak a gyermekeinkre, mindannyiunk nagy örömére. Azóta létrehoztuk az „Anna imacsoportot”, ami a gyermekinkért közbenjáró imaközösség: „Emeld fel kezeidet gyermekeid életéért” (Jeremiás siralmai).

Isten megértette velem, hogy nekem elsősorban érte kell munkálkodnom és minden ráadásul adatik. ”Tudjátok meg, hogy az Úr csodát tesz a híveivel” (Zsoltárok).

Szlanka Tessza