A legutolsó tanácsom a boldogtalan házasság felé, hogy legyen mindig nyitva a szétválás lehetősége! A lényeg a bizonytalanság. Ha mindig tudja a társad, hogy van vészkijárat, akkor nem lehet egy nyugodt perce, ott lebeg felette a Damoklész kardja. Tudod a fickó, aki nagyon vágyott a trónra ülni, és a király úgy próbálta kigyógyítani ebből, hogy felültette a trónra, élvezhette az ezzel járó minden jót, de egy kardot lógatott a feje fölé hegyével lefelé, amit csak egy lószőr tartott, ezzel óriási súlyt helyezve Damoklészre. Ha tehát bármikor kiléphetsz a kapcsolatból, akkor nem létezik a másik számára igazi ellazulás, igazi beleolvadás a kapcsolatba, igazi biztonságérzet, mert egyik pillanatról a másikra minden széteshet. Marad az állandó megfeleléskényszer, a „pitizés”, az önfeladás, a félelem. Szinte mindig készenléti állapotban tartod a társadat, amitől ő feszült lesz, sőt még depresszív tüneteket is ki tudsz belőle váltani.

Ha mondjuk, el akarsz érni valamit, akkor elő lehet venni az „elköltözöm kártyát”, és minden úgy alakulhat, ahogy szeretnéd. Ez a kártya nagyszerűen használható minden kritikus helyzetben. Mi a csudáért bíbelődni holmi beszélgetéssel, megértéssel, közös gondolkodással, harmonikus kapcsolattal. Ott lesz folyamatosan a félelem a másikban, a félelem pedig a legnagyobb barátja a diszharmóniának, a boldogtalanságnak.

Ja, hogy mi van akkor, ha te kapod ugyanezeket: az elégedetlenséget, az összehasonlítgatást, a bizonytalanságot, a leuralást? Nem értem, hogy ezzel mi a problémád. Hát nem ezt akartad? Hiszen ezeket a tanácsokat nemcsak neked szántam. És egyébként is, a boldogtalanság neked is jár! Jól érzem, hogy elbizonytalanodtál? Ne tedd, csak keményen, csak kíméletlenül.