Az előző írásban szereplő nő lehetsz te is, és lehetek én is. Vannak pillanatok az életünkben, amikor vagy ezért, vagy azért, de őszintén tudunk szembenézni magunkkal, és ki merjük mondani, hogy amit magunkból látunk az tökre ismeretlen. Illetve ismerős, olyan, mint a szomszéd, a munkatárs, vagy néni közértben. És feltesszük a kérdést, hogy ez a rengeteg összehordott szemét, látszat, álarc, szerep, megjátszás hogyan is került ránk. És hogy lehet az, hogy már nem is gondoljuk, hogy mindez látszat, álarc és megjátszás, hanem azt gondoljuk, hogy ezek vagyunk.

Valaki kérdezte tőlem, hogy beírhat-e engem, mint lelkipásztort, aki ajánlja őt az ELIÉZER oldalára. Eliézer? Csodálkoztam a dolgon. Milyen oldal lehet ezzel a névvel? Miért kell oda lelkészi ajánlás? Eszembe sem jutott a TÁRSKERESÉS. Csak, amikor megnéztem – jöttem rá, hogy milyen találó ez a név. Hiszen Eliézer szerény – ám annál meghatározóbb - szerepét csak a Bibliát olvasó emberek ismerik. Erre a névre nem fog rákattintani illetéktelen ember, csak aki ismeri ezt a régi-régi történetet. Mert Eliézer „társkereső”, csakhogy VALAKI MÁSNAK.

A család egy biztonságos élettér, ami segíti kibontakoztatni azt, akik vagyunk. Olyan közösség, ahol mindenkinek joga van ahhoz, hogy az legyen, amit benne Isten megformált. Sőt, ez nem csak megengedő, hanem segítő funkció is. A jól működő családban mindenki örül a másik sikerének. Annak, ha felveszik az egyetemre, ha sikeres a munkájában, meg tud tervezni egy ruhát, vagy éppen meg tud írni egy cikket. És ezért az átélhető örömért tenni is hajlandó mindenki. Leginkább azt, hogy békén hagyják a másikat. Szó szerint.

Belépve a lakásba a legnagyobb intenzitású érzékszervi hatás számomra a konyhából kiáramló, semmi mással nem felcserélhető illat, a finom étel illata. Ilyenkor rám tör az érzés, hogy szeretve vagyok, hiszen ezt az ételt nekem (is) készítette a feleségem. Az érzés, hogy gondoskodnak rólam, az egyik legfontosabb dolog, amire szükségünk van. Ez azt jelenti, hogy van valaki, akinek fontos a létem, aki rám gondol, amikor keveri a rántást, de már akkor is, amikor tervezi, hogy mit is főzzön, hogy örömet okozzon nekem.