Jelen cikkünk az Isten útja élet és békesség című sorozatunk 2. része.

Megtérésünk előtt Isten nélkül kiegyensúlyozottan, de mégis magányosan éltünk mind a ketten. Istent keresők voltunk, de valahol mindig elakadtunk. Leginkább csillapíthatatlan sóvárgás volt jellemző, olyan űr, amit nem tudott senki és semmi betölteni. Az Úr kegyelméből 2011-ben ismerkedtünk meg, és hamarosan házasságot kötöttünk. Közös életünk nem volt küzdelemmentes, és a nehézségeinket fokozta, hogy szívünk vágya, hogy gyermekünk szülessen, nem történt meg. Ezt mindketten hatalmas fájdalomként éltük át. Lassan észrevettük, hogy már egymástól sem kapunk lelki segítséget. Várakozással teli napok küzdelmeiben még nem gondoltuk, hogy életünk két fontos eseményét az Úr fonja össze: első gyermekünk, Boglárka születését és a mi újjászületésünket.

Küzdelmein közben az Isten arra késztetett minket, hogy elmenjünk a kecskeméti gyülekezetbe. Ott Isten lehajolt és szólt hozzánk, megismertette velünk az Ő határtalan nagy szeretetét és üdvtervét. Elkezdtünk az Istent keresők biblia órájára járni és a lelkipásztorunkkal beszélgetni és imádkozni. Megismertük az Úr Jézust, mint személyes megváltónkat és mind a ketten befogadtuk a szívünkbe.

Továbbra is nagyon szerettünk volna gyermeket, de nem tudtuk merre az út. Örökbefogadási tanfolyamra és Istent keresők órájára egyaránt jártunk. Rendszeresen kaptunk lelki támogatást, erősítést a testvéri közösségtől. Azt vettük észre, hogy egyre többen imádkoznak értünk. Megtapasztalhattuk az ima és a közösség erejét és támogatását. Örökbefogadási határozattal a kezünkben vártuk a választ: örökbefogadás vagy saját gyermek? Egy év telt el így és egyre inkább bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe. Egyre inkább éreztük, hogy múlik a vajúdás és öröm kezd születni a szívünkben, függetlenül attól, hogy van, lesz-e saját gyermekünk vagy nem. Megértettük és megéreztük, hogy jó az Úr, és milyen nagy az Ő szeretete. Megismerhettük, Istent, mint mennyei édesapánkat és Jézust, mint megváltónkat. Életre kelt a halott szellemünk és az Úr az életet, élettel áldotta meg.

Megtérésünk nyarát követően kaptuk Boglárkát, rá két évre Barnabást. A két gyermekünk születése után újra le kellett tennünk Isten kezébe a ”hogyan továbbot”. Isten hitet kért-kér naponként. De ma már tudjuk, hogy az Úr az, aki szabályozza a születést és irányítja az utunkat. „Mert csak én tudom, hogy mi a tervem veletek, békességet és nem romlást tervezek, reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás). 
Áldott legyen az Úr neve!

Szlanka Tessza