1. Lecke: Még mindig tanuljunk a múlt kudarcaiból 

Kitört tehát a vulkán, és ott áll a házaspár, hogy vége a világnak. Pedig nincs vége, sőt valami most kezdődhet el. Több út is létezik innen, én hármat említek, ebből egyet bővebben.

Az első, hogy kirohanunk a vészkijáraton a házasságból, és viszlát. A keresztény házasság nem erről szól. A második, hogy újra lefedjük, eltakarjuk a sérelmeket, mintha mise történt volna. Ennek eredménye, hogy később még nagyobb vulkán tör ki, mint legutóbb, még nagyobb sebekkel. A harmadik, hogy szembenézünk a jelen és a múlt hibáival, és együtt gyógyulunk. Tegyük ezt.

Mivel kezdjük? Azzal, hogy megvárjuk az érzelmi túlfűtöttség elmúlását, és higgadt fejjel, józanon leülünk beszélgetni. Azzal az elhatározással, hogy meg akarom érteni a társamat, és meg akarom értetni magamat. Elmondjuk sorban azokat a múltbeli történéseket, amik nehézséget okoznak, és azt is, hogy miért. Az segíti a megértést és a bizalmat, ha ezt úgy tesszük mind a ketten, hogy felsoroljuk, hogy én mit rontottam el, én mire nem figyeltem, én hol hibáztam. Ehhez talán arra is szükség van, hogy a beszélgetés előtt mind a két fél ezt magának összegyűjtse, Isten ebben sokat tud segíteni. Dávid például így imádkozott: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Jézus pedig ezt tanította: Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Szóval nagyon fontos a szembenézés, a saját részünk felvállalása. Mert ha egy ilyen beszélgetés azzal kezdődik mindkét fél részéről, hogy „drágám, tudom, hogy hibáztam…, bocsáss meg”, akkor kinyílik a csodaajtó, ami mögött ott van a kölcsönös megértés, az építő diskurzus, a megegyezés a jövőre nézve. És ott van a megbocsátás is, ami a gyógyulás legfontosabb gyógyszere.

(A cikk Gary Chapman „A házasság megújításának hét módszere”című írása alapján készült)