Akkor néhány lépés az irgalom jegyében:
1. lépés: Elengedem a nem jogos elvárásaimat. Ha te nehezen kelsz fel, akkor nem ragaszkodom, hogy hajnali imaalkalmakat tartsunk. Nem akarom megváltoztatni azt, aki vagy, nem akarom megváltoztatni a személyiségedet.
Egy dolog meghatározása történhet sokféleképpen. Például úgy is, hogy azt mondjuk el, hogy mi nem az.
Az irgalom nem arról szól, hogy a másikat mindenképpen meg akarom változtatni. Ezzel a hozzáállással épp azt üzenem, hogy nem vagy elég jó nekem. A házasság, a család egy rendszer, és egy rendszerben a változás mindig közös feladat és kihívás valamint közös döntés. Mélyre ható változást csak közösen tudunk elérni, azaz neked is változnod kell, hogy a társad változni tudjon.
Amikor Géza a Földkörüli nyaralás aktuális állomásán csalódást okozott feleségének, Paulának, mert már megint pipogya alaknak bizonyult, Paula összezuhant, és csak ennyit tudott kipréselni magából, „lehet, hogy mégis Huffnágel Pistihez kellett volna hozzá mennem?” És miután kimondta, minden egyes konfliktusos helyzetben ez az érzés öntötte el, és végül végérvényesen bevésődött. Huffnágel István tudta nélkül egy ideális férfi mítoszaként betolakodott a házasságba. A Mézga családban történtek elég gyakorinak nevezhetők.
Az irgalom jót akaró, jót feltételező beállítottságot jelent, és ennek nagyon sok dimenziója van. Amiről most szót ejtek, az a nem jogos elvárásaink felismerése és helyén kezelése. Ebben a megközelítésben irgalom az is, hogy nem támasztunk olyan elvárást a társunk felé, amelyet nem tud teljesíteni, de nem is kell tennie. Miről van szó?
Az irgalmasság egyik legfontosabb tényezője a bizalom. A társunk hibázott, valamit elrontott, de azt érzékeli, hogy bízunk benne, hogy segítjük a változást, hogy beletesszük a saját részünket, akkor sokkal nagyobb eséllyel oldódik meg a probléma, mint ellenkező esetben. Ha azt hallja, hogy „már megint….”, vagy „te már csak ilyen maradsz…”, akkor valószínűleg a személyes támadásként éli meg, és nem tud magára a helyzetre koncentrálni. Ha kifejezzük, hogy biztosak vagyunk, hogy együtt megoldjuk a helyzetet, akkor sokkal sikeresebb lehet a problémakezelésünk.
Ha jogos elvárásaink nem teljesülnek magától érthető módon érzelmi és gondolati reakcióink vannak, és meg akarjuk változtatni a helyzetet. Az már önmagában fontos, hogy a jogos elvárások nem teljesülésére megfelelő reakciót adjunk, mert különben a keserűség gyökere felnövekszik bennünk és később, mikor összeadódnak a meg nem oldott felszültségeink, felrobbanhatnak ott és akkor, amikor nem számítunk rá, és nem tudjuk kontroll alatt tartani az érzéseinket.
Nagyon népszerű gondolat, hogy az elvárások nélküli párkapcsolat az igazán felszabadító és boldog. Ez a gondolat egy csomó félreértésből áll össze, és nyugodtan nevezhetjük mítosznak is. Érdemes végiggondolnunk, hogy mit jelent a szó, hogy elvárás, és lehet-e különbözőséget tenni jogos és nem jogos elvárás között. Megint nem mennék bele szavak precíz, tudományos ízű értelmezésébe, inkább a mindennapi használhatóság szerint közelítem meg.
Az irgalmat Istentől tanulhatjuk, mert Isten maga az irgalom. Irgalmazni annyit jelent, hogy valakinek segítünk, mert elesett, mert bajban van. Segítünk, nem várva viszonzást vagy ellenszolgáltatást. Isten is ezt tette velünk: „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!” Így, nekünk sincs választásunk, mint irgalmat gyakorolni, ha módunkban áll. Ha van, ahol ez hatványozottan igaz, akkor az a házasságunk.
